Akinek van kutyája, az tudja, hogy milyen nehéz nyaranta legalább egyszer olyan utat szervezni ahová tudja vinni házikedvencét is.
Gondolok itt elsősorban a külföldi nyaralásokra.
Belföldön viszonylag egyszerű. Az ember kiválaszt egy kutyabarát szállást, beül a kocsiba és pár órán belül el is kezdődhet a nyaralás.
Másként van ez külföldön. Ugye alapból messzebb van a cél, több időt vesz igénybe az utazás, nehezebb szállást találni és nehezebb olyan környéket választani ahol a kutyáink is jól érzik magukat.
Két kutyánk van, ez merőben nagyobb kihívás, mintha egy lenne.
Nem kistestű kutyák, ez sem segít a helyzeten, de nincs lehetetlen.
Voltunk már kutyákkal Görögországban, Horvátországban, Romániában, Szerbiában, Bulgáriában, volt, hogy átruccantunk Szlovákiába, Olaszországba, Ausztriába, Montenegróba, de írhatnám ugyancsak Lengyelországot és Szlovéniát is.
Amióta kutyák vannak a családban, próbálunk olyan helyekre menni ahova őket is tudjuk vinni.
Most Sicíliában vagyunk, másodszorra.
Először tavaly voltunk, végig kocsival jöttünk, közel 20 órát, akkor is kutyákkal.
Tara és Bella jól bírják az utazást, lassan lettek hozzászoktatva a hosszabb utakhoz.
Most Genováig jöttünk autóval, 10 óra volt, aztán komp segítségével jöttünk át a szigetre.
A kompon eltöltött idő körülbelül 20 óra volt.
Nem szeretek úgy utazni, hogy a kutyáink egy elszeparált helyen vannak az utazás ideje alatt, ezért fontos szempont volt, hogy amíg tart az út, mindvégig mellettünk legyenek.
A GNV hajótársaságnak vannak kutyabarát kompjai, ilyennel jöttünk mi is, így amíg hajókáztunk, TaraBella a kabinban voltak és az alsó ágyakon pihentek.
Voltak a fedélzeten kennelek is, viszont senki nem vette igénybe.
Nem mondom, hogy mindvégig élvezték az utat, mert néha voltak nagy hullámok, de átvészeltük azt a pár percet.
Az út nagy részében pihentünk, volt egy placc a hajó felső részén ami kifejezetten kutyáknak volt kialakítva, tudtak pisilni-kakilni, volt itató és persze társaság is nekik.
A mostani út során körülbelül 10 kutya volt a fedélzeten, a legkisebbtől a legnagyobbig, láttunk csivavát, de volt hatalmas malamut is.
A kompon a legfelső emeleten voltak a kutyás lakrészek, így az összes kutyás utazó egymás melletti kabinokban utazott.
Praktikus volt, hiszen csak egy emeletet kellett lépcsőzni a szabadtéri placcra.
A legfelső rész két részre van osztva: egy kutyás és egy medencés részre. Ez utóbbiba nem mehetett kutya - nyilván egészségügyi megfontolásból. Viszont mivel jelenleg nincs szezon - a medence nem üzemelt -így azt a részt is lehetett használni kutyákkal.
Mindenki segítőkész és kedves volt, le a kalappal a legénység előtt.
Sosem utaztunk még kompon egy-két óránál többet, főleg nem kutyákkal, de ez meghozta a kedvünket.
Ami a legfontosabb, hogy az első pár óra után már a kutyák is megszokták, hogy nem szilárd talajon állnak.
Élvezték az utazást, ezért mindenkinek bártan ajánlom.
Árban kb 40 euró pluszt kell számolni kutyánként, viszont a hónap végéig 25% off van az egyirányú Szilíliai utakra, így kb 250 euróba került a kabin.
Ebben persze benne van az autó szállítása is.
A hajón drága az étel és nem a legjobb. Érdemes inkább vinni, mint ott venni.
Egy adag főétel, köret és dobozos kóla ára 22euro. Megérte volna, ha finom de nem volt az.
A Kutyák is kaptak egy adag húst, nekik ízlett.
Bal oldalt Bella, jobb oldalt pedig Tara figyeli, hogy mi történik.
/ Kikötő - Palermo /
A kompról leszállva első utunk egy hipermarketbe vezetett, mint megszoktuk otthon, kutyákat nem vittünk a boltba, hiba volt.
De erről és a további kalandokról a következő bejegyzésben fogok mesélni.
Tara és Bella most pihennek, hosszú út volt ez nekik és persze nekünk is.
Folyt.köv.