Rendhagyó interjú Kapin Richárddal, a Szurkolók az állatokért vezetőjével. Az állatvédő a 888-nak többek között elmondta, hogy az általa vezetett mozgalom miben különbözik a többi állatvédő szervezettől; kifejtette véleményét a jelenlegi magyarországi szabályozással kapcsolatban.
Horváth Tamás: A közelmúltban a Facebook-oldalatok, a Szurkolók az állatkínzás ellen elérte a százezres követői létszámot. Ez azt jelenti, hogy már több mint százezer ember támogatja azt, amit csináltok. Milyen érzés ez?
Kapin Richárd: Érdekes érzés, mert amikor két és fél évvel ezelőtt elindultunk, nem gondoltuk volna, hogy ez egy „divat” lesz Magyarországon. A szurkolók eddig mindig negatív fényben voltak feltüntetve. Ez egy óriási dolog a számunkra. Azt jelenti, hogy az emberek elfogadtak minket, elfogadták a munkánkat. Egyébként a Facebooknak eddig még egy fillért sem fizettünk, tehát kizárólag a munkánknak köszönhetően értük el a százezres álomhatárt.
Horváth: Kicsit menjünk vissza az időben. Mint te is mondtad, két és fél évvel ezelőtt alakult meg a mozgalmatok. Kik, hányan és miért gondoltátok úgy, hogy szükség van egy ilyen szervezetre Magyarországon?
Kapin: Az egész történet a Nyíregyházától pár kilométerre fekvő Nagycserkeszen kezdődött 2017 júniusában. Akkoriban az egész média Fülöp kutya tragédiájáról beszélt, én pedig még pizzafutárként dolgoztam. Volt egy-két barátom, akik különböző szurkolótáborok tagjai voltak (én egyébként a Fradinak szurkolok), de tudtam, hogy ők is szeretik a kutyákat. A konkrét esetig nem nagyon követtem a magyarországi állatvédelmet, laikusként annyit láttam, hogy rengeteg állatvédő szervezet van, melyek főként hölgyekből állnak, de hiányzik mellőlük az az erő, amit mi férfiak, szurkolók tudnánk képviselni.
S akkor Fülöp kutya miatt szerveztünk egy spontán tüntetést, melyre 1000-1500 ember jött el – a demonstrálók fele szurkoló volt. Voltak Újpestről, a Ferencváros táborából, Békéscsabáról, Pécsről, Nyíregyházáról, Diósgyőrből. Vagyis olyan csapatok szurkolói voltak ott, melyek szívből gyűlölik egymást, de az állatoknak a tisztelete és a szeretete háttérbe szorította az ellenségeskedést.
Rengeteg állatvédő szervezetet ismertünk meg akkor, akik nagyon féltek tőlünk. Azt hitték, hogy bandaháború lesz a szurkolók között, illetve, hogy meg fogjuk támadni a cigánysort, ezért a cigányságot is megpróbálták ellenünk fordítani. A helyi cigány vezető ki is jött a helyszínre, elmondtam neki, hogy a demonstrációnk nem a cigányok ellen irányul, nem akarunk mást, mint egy csendes megemlékezést.
Azt hittük, hogy ez a történet lezárult, egyszer lementünk és ennyi, de nem így történt. Óriási szeretetet és támogatást kaptunk az emberektől, szinte követelték, hogy legyen folytatás. Szerintem egyébként még mindig hatalmas fejlődési potenciál van bennünk, még a negyedét sem értük el annak, amire képesek lehetünk.
Horváth: Miben különböztök a többi állatvédő szervezettől? Amellett természetesen, hogy nagyrészt szurkolókból álltok.
Kapin: Valóban, a szűk mag, amely nagyjából 100 főből áll, 70 százaléka szurkoló. A maradék 30 főben benne van pár kiegészítő ember, akik később csatlakoztak, s nem a lelátóról érkeztek hozzánk, valamint a csajok, akik nagyon fontos háttérmunkát végeznek: ők viszik a mozgalom Facebook-oldalát, intézik a bejelentéseket.
De hogy, a kérdésedre válaszoljak, mi abban különbözünk a többi állatvédő szervezettől, hogy mi nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk is. Számtalan olyan példát tudnék említeni, amikor mindössze pár óránk volt a kutyáért megindulni úgy, hogy nem volt pénzünk, de még helyünk sem, ahová az esetleges sikeres akció után elhelyezhettük volna, mégis beültünk a kocsiba, akár hajnalban is, s mentünk.
Aztán az élet mindig magával hozta a megoldást. Most már szerencsére jobbak a lehetőségeink, így hatékonyabban tudjuk szervezni a dolgainkat, de a spontaneitás továbbra is fontos.
A másik, amiben mi mások vagyunk, az az, hogy az erőt képviseljük. Senki sem örül, amikor a háza előtt megáll 3-4 kocsi, amiből kiszállnak a fiúk, s megpróbálnak egy állatot megmenteni. Nagyon sokan elgondolkodnak már Magyarországon – akár szaporító telepek, akár állatorvosok -, hogy nem biztos, hogy megéri nekik az állatkínzás fogalmát kimerítő cselekedeteket végrehajtaniuk, mert tudják jól, hogy mi a végsőkig elmegyünk, hogy az ártatlan állatokat megmentsük.
Az erőnk, az elszántságunk és az akaratunk visz minket előre, a többi szervezettel szemben nekünk ott van előnyünk, hogy mi a lelátón nőttünk fel: tudjuk, milyen az, amikor a másikért ki kell állni. Tudjuk milyen az, amikor kirekesztett vagy. Nézzünk egy kóbor kutyát, ami az utcán mászkál, megvetik, átnéznek rajta! A médiának köszönhetően velünk, szurkolókkal is hasonló a helyzet, ezért át tudjuk érezni, hogy milyen egy kóbor kutya vagy egy bántalmazott állat sorsa.
Horváth: Azt mondtad, hogy a végsőkig elmentek, ha az állatokról van szó. Ebből kifolyólag magától értetődik a kérdés, hogy a rendőrséggel milyen a viszonyotok. Volt már bármiféle összetűzésetek az egyenruhásokkal?
Kapin: Nem árt leszögezni, hogy a szurkolók és a rendőrök között hagyományosan rossz a viszony, ugyanakkor így, hogy már állatvédők is vagyunk, együtt kell velük működnünk. Náluk van a jog és a hatalom, nálunk meg az akarat. Ha az átlagot nézzük, tíz esetből nyolcszor meg kell emelnünk a kalapunkat a rendőrök előtt, mert abszolút korrektek. Egyszer-egyszer pedig ellenszenvesek vagy semlegesek. De összességében pozitív a rendőrség hozzáállása.
Horváth: Hány csoportotok van az országban? Melyik városokban vagytok jelen?
Kapin: Körülbelül 13-14 városban vagyunk jelen, Budapesten a Ferencváros, az Újpest, a Vasas, a Kispest, az MTK, illetve néhány alacsonyabb osztályú klub szurkolói álltak be az ügyünk mögé. Vidéken többek között Pécsett, Győrben, Békéscsabán, Sopronban, Komáromban, Csornán, Miskolcon (Diósgyőrben), Debrecenben, Veszprémben, Kalocsán, Székesfehérváron és Kecskeméten van aktív csoportunk.
Ezek alapján nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy majdhogynem már az egész országot lefedtük. Nem nagyon tudok mondani olyan magyar települést, ahova ne érnénk oda egy órán belül. Ebben rejlik az erőnk, hogy mindenhol ott vagyunk, sőt mostanában már előbb odaér a nevünk, mint mi. Tudják, hogy jönnek a szurkolók.
További tartalom 888.hu
Fotó: Kozma Zsuzsi